Talán jót is tesz Žižek érvelésének, ha van valami olyasmi, ami rákényszeríti, hogy az analízist tartsa keretek között és úgy fejtse ki a nézeteit. A könyv tanulsága pedig: cut the balls.
Verse, mondom, nem egy darab, kemény és határozott sorok csatarendje, hanem, szó a szóhoz, édesen illeszkedik és elomlik. Inkább méla mint erőteljes, s otthon érzi magát a bágyadt angol hímrímek között. Így avval amit ad, függ össze az is, amit nem ad vissza. Kitűnő önfegyelmezésre képes, s virtuozitása szinte a lehetetlent győzi: mégis, ahol eredetije valami puritán keménységű sort hoz, valami nyomatékos egyszerűséget, ott a fordítás nem lesz annyira aequivalens, mint a dúshímzésű, s gyakran sokkal nehezebben utánfesthető brokátok másolásánál. Így virtuóz módon fordítja le a Gautier szinte lefordíthatatlannak tetsző versét a "Művészetről", de az egyik legpregnánsabb sorát: Le buste Survit "ŕ la cité (A várost Túléli a szobor) valósággal elejti - így fordítja: A Márvány-arc él a rom között - nem azért mintha technikailag nem tudta volna megoldani, hanem mert nem a praegnans nyomatékosság a fontos neki. (Ellenben megmenti az árnyalatot: hogy pl. a buste csak márvány arc, nem teljes szobor. )
Milyen moderátorokat keresek/keresünk? Olyat, akit érdekel a moderáció, és szívesen szánna erre egy keveset a szabadidejéből. Olyat, akit érdekel a programozás/IT, és szívesen segítene kialakítani a közösségi szabályokat és moderációs elveket. Egyelőre kicsi a közösség, ezért arra gondoltam, hogy egy, legfeljebb kettő vállalkozó szellemű moderátorra lenne szükség (de ha többen is beszállnának, természetesen nincs akadálya! ). Írj privát üzenetet nekem, ha érdekel a moderáció! Köszönöm a figyelmet! Edit: Köszönöm a lelkes jelentkezőknek! Már ki is alakult egy kisebb moderátori kerekasztal. Optimális esetben a subot a közösség formálja, ezért feltétlenül számítunk a jelenlétedre akkor is, ha nem moderátorként érkezel:) Szép napot & happy coding! *Edit2: Ez nem azt jelenti, hogy csak magyar nyelven lehet posztolni, sokkal inkább azt, hogy magyar nyelven is (angol nyelvű prog/IT/cybersec subredditekből van egy pár), a magyar IT-s munkák vagy magyar képzések iránt angol nyelven érdeklődőket is szívesen látjuk.
Beszédhez, íráshoz, nyelvtanhoz nem tudok hozzászólni (látod te is, hogy nem megy ez nekem - bár német és holland lányok-nők többször üzentek, hogy továbbra is írjak inkább angolul), az olvasáshoz igen. Olvasáshoz mi kell? Szókincs, szókincs, szókincs. Találj valamilyen motivációt. Az enyém az volt, hogy nem elégedtem meg a fordítások minőségével + ezzel a hozzáállással: Lomb Katót szoktam idézni (az ő könyvei sem érnek semmit), LK valami ilyesmit hoz fel példaként: a gyilkos a mogyoróbokor mögött bújt el (vagy ott várta áldozatát - tudja a fene), de ebből az olvasó számára csak az a fontos, hogy a bokor bokor, a milyensége (mogyoró) annyira nem fontos, és az ismeretlen szavakat csak akkor érdemes kikeresni, ha többször előfordulnak, egyébként átugorhatók. Ezt számtalan könyv, cikk, tanár jó módszernek tartja, én nem. Nekem ugyanis nem okozna élvezetet úgy olvasni, hogy állandóan ismeretlen szavakkal találkozom. Ismeretlen szavak mindig lesznek, pláne szakszavak, de egy bő alap elsajátításával a könyvek nagyrésze menni fog, és az alap is egyre bővül idővel, így még könnyebb lesz a dolgod.
Mindig kedvesebb neki az árnyalat az egyszerű és könnyű megoldásnál, sohasem fogadja el a kínálkozót. A Poe Hollójánál is elveti az egyszerű és hagyományos "Sohasem" refrént, hogy a hangharmóniának jobban megfelelő, de értelmileg a szövegbe sokszor csak kissé erőltetve illeszkedő "Sohamár"-ral helyettesítse. Általában fordító művészete nem azokban a darabokban aratja legnagyobb diadalait, melyekben így egy-egy pregnáns szavon, vagy az egész kompozíció egyszerű lendületén múlik a hatás, hanem azokban, ahol minden titok a részletekben és árnyalatokban rejlik. De ezek - ismétlem - a Shelley ódája a Nyugati Szélhez (a világlírának bizonnyal egyik legcsodálatosabb alkotása), a Keatsé a Görög Vázához, a többi Keats is, és a Miltonok - mindig a legklasszikusabb magyar műfordítások közé fognak sorakozni. Mégis abból a - nem tudok jobb szót rá - irodalom pedagógiai látószögből, ahova ezeket a cikkeket állítani szeretném, talán még fontosabb az egyes darabok sikerénél a Tóth-féle fordítások ez újabb csoportjában egyrészt az a szigorú, tanulmányos hűség, formai és tartalmi szempontból egyaránt, az a semmit kicsibe nem vevő gondosság, az az elvszerűség és fegyelem, melyből sok kitűnőnek ismert műfordítónk tanulhatna, másrészt a versek kiválasztása.
Mivel elég sok itt a subon az IT-s és programozó, ezért remélem itt kapok pár jó tanácsot. Programozóként dolgozok, leginkább JS-ben, szóval viszonylag sokféle speciális karaktert használok kódolás során. Valahogy nem sikerül megszabadulnom a magyar billentyűzetkiosztástól. Jelenlegi laptopomon dán billentyűzet van, de mivel vakon gépelek, ez nem akadályoz meg abban, hogy így is a magyar kiosztást használjam. Sokszor látom, hogy én mennyire össze vissza nyúlok a billentyűzeten egy-egy speciális karakter kedvéért, amit angol kiosztással sokkal egyszerűbb lenne beütni, de mégse tudom rávenni magam a váltásra. Ha egy kolléga gépén segítek valamiben, első kérdésem hogy átállíthatom-e a kiosztást magyarra, mert nekem az megy. A kérdésem, hogy megéri-e kiszenvedni egy átállást angolra, és ha igen egyáltalán hogy kezdjek neki? Amikor megpróbálom akkor általában borzasztóan zavar hogy mennyire nem vagyok produktív, mert mindent keresni kell és ott helyben fel is adom, és visszaállok HU-ra.
Természetesen úgy is lehet olvasni, hogy nem tudsz 25-féle angol szót a hintófajtákra (a 300-nál is többől ennyi általában elég, az olvasók többsége magyarul sem tud különbséget tenni - talán (? ) nem is kell 2020-ban), és nálad egyik járműből a másik járműbe fognak szállni, pontos madárfajták helyett nálad minden csak madár-állat lesz, vagy éppen nem ismered a hajók felépítését, de belefogsz tengeri történetekbe stb. : lehet így is olvasni (értelmét nem látom), és persze sok "fordító" dolgozik így ma is: oldalanként rengeteg ismeretlen szóba-kifejezésbe botlanak, de a gyászos végeredményt "elegánsan" besöprik a "fordítói szabadság" oly kellemes leple alá. (Néhány színházi rendező pedig kifejezetten furcsa fordításokat szokott követelni. ) Hogy konkrétumot is írjak: a Nation és társai által hangoztatott "kb. 9000 szóval/szócsaláddal majdnem mindent megértünk"-féle megállapítás szerintem könyvolvasásra egyszerűen nem elég, oda inkább 20 000 feletti kell minimumként. De hogyan juss el arra a szintre?