A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból. Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez Apróságok Axiómák Humoros történetek Humoros receptek Apróságok Családi kör Reggel van Bakos Ferenc mátészalkai parasztorvos verse az 50-es évekből: A népi gyógyászoknak kívülről meg kell tanulni. Bakos Ferenc Adj Isten! 1. Epéd hogyha beteg, egyél bőven retket, Sót ám ne tégy rája, attól kínok lesznek. Szálkán kórház is van, kérj ott epekövet, Reszelj retket és azt e reszelékbe lökjed. Meglátod, azt reggel, sohasem találod, Föloldó hatását szájtátva csodálod. 2. Ugyan e baj ellen ott van a bojtorján, Theaként iszogasd, pisiled momentán. 3. Vészes vérszegénység, idegbaj forrása, Tízezer közül sincs kettő gyógyulása. Rendelnek sok arzént, ferrumot és másat, Csak csalángyökér az, amit ki nem ásnak. Theaként használják, piros borban főzve, Négy ujjod közt mit fogsz egy literre töve. Ha ágyban feküdtél, bizton felkelsz tőle, Öt-hat hétig használd, megmondom előre. 4. Ó, hányan szenvednek savtúltengésben, Küszködnek, vinnyognak, mint kutya a présben.
Ott eszi a kutya a véres csontot, a halszárnyat, a bőrnyuzadékot, a tejfellocsadékot, túrómorzsalékot, ahol esik neki. S melyik micsoda falathoz áll legközelebb, megeheti békén: nem rángatják ki egymás szájából, mint a mi kutyáink. Délfelé megszűnik ennek a piacnak a forgalma, csak a vizárúsok, gyümölcsösök és salátások maradnak munkában. Ilyenkor már a kutyák elfekszenek. De hová fekszenek abban a hasonlíthatatlan nagy emberi nyüzsgésben, amely Péra és Galata utcáit egész nap elfoglalja? Hát bíz ők lefekszenek a kövezetre: ki a kocsiútra, ki a gyalogjáróra. S ott alszanak a járó-kelő ezernyi láb alatt, oly mélyen és oly jóízűen, hogy talán a pisztolylövésre sem nyitnák ki a szemöket. Az emberek vagy elkerülik, vagy átlépik őket. Kinek is jutna eszébe, hogy egyet rúgjon rajtok, mikor tíz lépéssel odébb megint egy kutyát talál és hát nem is nagy fáradságba kerül egyet-egyet oldalt lépni, kivált ha az ember olyan csöndes lelkű, mint a keletiek. Csak ha véletlenül két-három kutya is összefekszik a gyalogjáró közepén, akkor ugrik ki a boltból valami legény vagy inas és rájok csap.
Hiába vigasztaltam magamat, hogy csak egy kutyáról van szó. Éppen ezért akartam. Mit ér az életem, ha egy ilyen kutya is megvet? Nem azért dolgoztam és szenvedtem. Lassanként csak ezt láttam, és az életem legnagyobb fájdalma lett, hogy a kutya, a kedves fehér kutyus közönyösen táncol el mellettem. Nem, ezt nem szabad engednem. Minden áron meg kell ismerkednem vele. A kutya ravaszul visszasompolygott a famíliához, a gyerekek ordítozva köszöntötték, s felugrott egyik pufók és lomha kamasz ölébe. - Ami - beszélgettek vele, és ő kéjesen dörzsölgette homlokát az oldalukhoz. Tehát Aminak hívják, francia név, és minő banális, és minő affektált. Ó, a sznobok. Mennyivel szebb nevet tudnék neki adni. Tettettem, hogy nem veszem észre, nem törődöm vele, de félszemmel odasandítottam. Most már égett a fülem az idegességtől. Nem sikerült, amit akartam, s dühöngtem, mint az, aki húsz-harminc gyufát eltör a skatulyáján, anélkül hogy meggyulladna. Apró bosszúság, de annál fájóbb. Lestem, mi történik. Jött, ment a kutya, hol hozzám, hol a családhoz, csaholt, vakkantott és kapacitált, üljek közéjük, nem is olyan nagy dolog, és végre az ő kedvéért teszem.
Én: *megérkezek Aradra egy bevásárlóközpont elé* Én: *kiszállok* Római napbarnított bölcs elegáns uraság 0, 02mp-cel az autó ajtajának kinyitása után: "(Nem tudom, nem tudok kutya nyelven)" Én: "Nem értem, viszlát" Római napbarnított bölcs elegáns uraság: "(Nem tudom, nem tudok kutya nyelven)" Én: *ignorálom* Római napbarnított bölcs elegáns uraság: *Elegánsan eltávolodik személyemtől, majd megközelít egy másik embert* Igen, Erdély valóban csodás
Szerencsés lennél ám, ha téli körtéd lenne, Mert így betegséged a pokolba menne. Bár mindent ő szedne nem néznek az égre, Receptet ír a doktor, tégelyből vagy hármat, Találgatva szépen, hátha ez használhat. Ha ez nem használna, van még recept bőven, Ha meghalt, van paraszt, szed az a jövőben. 9. Nincs szív a mellkasban, más van a böndőben, Levél végeztével ötlött az eszembe, Hány szegény embernek fájdalmas élete, Sosem volt zarándok, nem vágyott Rómába, Eltorzul a képe, szenved reumában. Küldik az orvosok Pöstyén, Szoboszlóra, Bár tarisznyájában nincsen aranyóra. Aki okos fickó, agya-lágya benő, Tudja, hogy gyógyszer bármifajta fenyő... Kínok ellen adok jó tanácsot, Faragj a fenyőből sok apró forgácsot. Most járt erre Jézus fenyőfa ünnepén, Találsz fenyőt bőven udvarok szemetjén. Főzd azt levelestől, szikánccsal keverve, Fürödj a levében, bajod le van verve. Főzetét ki ne öntsd, adj hozzá forgácsot, Új főzetet bővítsd, eljárod a Dájcsot. Ám tíz percen túl már vízzel mosd arcod, Oly erős, e főzet szüli ájulásod.
Fehér, rövid szőrű, fiatal foxterrier volt, virgonc stréberszemekkel. Elegáns kutya, egy kissé vidékies, a nyaklánca fogyatékos ízlésre valló. Látszott rajta, hogy gondozzák, ismeri a polgári jómódot, de automobilt még sohasem ugatott meg. "Mindegy - mondottam magamban -, a vonatindulásig eljátszom vele. Emberekkel úgysem szeretek ismerkedni. " A kutya gyors iramodással a sínek mellé jött, és néhányszor körülkarikázott. Azután megállt előttem, és felületesen végignézett a kedves, fekete szemeivel. Édes kis dög volt. Határozottan tetszett nekem, szerettem volna megsimogatni a fülét, az okos homlokát, a karcsú, arisztokratikus derekát. Csettintettem az ujjammal. De a kutya - se szó, se beszéd - továbbment. Vállat vontam. Később azonban csendesen utánasompolyogtam. A vasúti sorompónál értem utol. - Kutya - mondtam neki, már nem egészen elfogulatlanul, és csodálkoztam, minő zavart és félszeg szavakat dadogok. A kutya nedves orrával megszagolta a nadrágom szélét, reám bámult, és elfordította fejét.
A hajósok a szívreható ínséget elmondták a fővárosban s a kísérletnek az lett a vége, hogy a megmaradt kutyákat megint hajóra szedték és visszahozták Konstantinápolyba.
Ha rendkívül tetszett ez a fost, adományozhatsz egy-két piros aranyat /u/Bumzi_vok felhasználónak, ha ide írod, hogy +pirosarany. Erre a fostra eddig 1 piros arany érkezett, és /u/Bumzi_vok felhasználónak összesen 119 darabja van. Én csak egy kicsi robot vagyok, ha többet akarsz megtudni rólam, vagy valami problémát észlelsz velem kapcsolatban, ezt itt teheted meg.
Persze ilyenkor keserves üvöltéssel ugranak odább a szegény állatok. És ez a keserves üvöltés megszokott hang ottan. A kocsik mindennap megnyomorítanak egypár kutyát, amelyik nem volt elég gyors a lovak lába elől felugrani. A lóvonatok kereke alá is kerül közölök néha. A tömérdek sánta kutya mind ilyen baleset emlékét hordozza. Minden utcának megvannak a maga kutyái. Az utca rövidsége vagy hosszusága határozza meg, hogy mennyi. Ezek az ebek aztán, - noha egy faj az egész város kutyája, - féltékenyek a maguk utcájára. Ha egy más utcából vagy városrészből való kutya lopakodik oda, seregesen rohannak rá s irgalmatlanul összemarják. És hát ez éjjel nappal gyakran megtörténik. mert ezek az ebek örökké éheznek. Idegen ember csaknem minden órában felriad az első éjszakán az ebek lármájára s nappal is bámulva nézi, hogyan esik egymásnak tiz-husz kutya s hogyan tépi egymást oly éktelen üvöltés és sikítás között, hogy az ember azt hiszi megsiketül. Az ember iránt jámbor és alázatos mindenik. Bármelyiknek pattint vagy szól az ember, örömmel néz reá és csóválja a farkát.
Mi a kérdés? Agyhalott felhasználó ott hagyja ahol épp jól esik neki mint kutya a szarát. (Zebrán, járda közepén, bolt bejárati ajtajában stb) a közteres rádob egy 10 ezres csomagot, az üzemben tartó fizet mint a katonatiszt. Majd a cégek kitalálnak valami megoldást erre, hogy verjék rá a büntit a felhasználókra, na majd akkor varázsütésre meg fog szűnni a sok szét hagyott roller.